A teljes hanganyag meghallgatása
Hidas (székely nyelvjárás, csángó tájszólás, bukovinai csángó)
A magnófelvételt készítette: Márton Gyula 1958-ban.
Adatközlõ: Ignác János, 65 éves.
Lejegyezte: Vöõ István.
Szinkronizálta: Gál Noémi
A szinkronizálást ellenõrizte: Vargha Fruzsina Sára
***/
{-1 ÈAszt tessék akkó mondani, hoty hoty történt az erdei munka Èott, AndrásfalvánÈ!}
ÈAz eдrdö§üÌmunkaÏ, mikor uty fuwaÏrbaÏ mëntünkÈ, Èaz aÏ faÏ kiÌészeÐn leÐ wuÌot váÏgvoÐ, mind ucs csomuÌógbaÏ raÏkvaÏÈ, Èaszt osztå´n száÏlitottug biÌëµ fûrézgyáÏrbaÏ´È, ÈvaÏgy vaÏsutáÏl´oÐmáÏsraÏ´È, Èod dóuÌgosztunkÈ. ÈFizeÐt naÏpontaÏ kaÏptunkÈ ÈäÏzë´r léjtÈ, ÈnyóuÌccáÏz léjt, mikor hogy, mikor meÐkkoraÏ teÐrükö§t raÏktunkÈ, ÈmëÏjem vot az ut, mëÏjen a faÏ; aÏ faÏ száÏraÏz votÈ, Ènagyop teÐrüt tuttunk raÏkniÈ, Èutyhogy eÐzër léjreÐ is tuttunk ëgy naÏb dóuÌgozniÈ. ÈA zaÏbot mëg vëttük a lo´waÏknaÏkÈ Ètísz forindbaÏ, nyóuÌc forindbaÏ kilo´jáÏtÈ - Èëgy máÏzsa vuÌoµtÈ ÈeÐzë´r forintÈ. ÈO´d dóuÌgoÐsztunkÈ ÈhaÏt hëµtik, hëµtiG, mikor ho´gy, meÐddik ta´rtott a hoµuÌÈ. ÈHa száÏnút wuÌot, háÏt akkor ugy mëntünk, dóuÌgoÐsztunkÈ. ÈAmikor oda neÏm mëntünk, othon jáÏrtunk; wuÌotÔ sajáÏt äÏrdäÏjeÐ a kösségünkneÐkÈ, ÈodajáÏrtunk magunk rëÏszünkreÐ fáÏt kitäÏ´rmeдlniÈ. ÈMég måÏ´skor eдlmëntünk máÏs fuwa´rbaÏ eÐsÈ ÈpáÏlinkáÏjëÏ´t´È, Èígy aϵ páÏlinkaÏfüÌõzdëÏröl vittükÈ - ÈRaÏdo´cnaÏk hittáÏk a váÏrosunkotÈ, Èodavittük -, ot kifinomitottáÏkÈ, Ès u´gy éldeÐgë´ltünkÈ: ÈfuwaÏ´rboµl, mék fö´ldveÐl eÐzs duÌógosztunkÈ
{-1 ÈMijen jószágok vótak ottÈ?}
ÈHå wuÌo´tak ot szép lowaÏk, teÐheÐnëkÈ, Èmi´ndëmfiÌéle jo´száÏGÈ: Èbi´rkáÏkÈ
{-1 ÈdisznóÈ?}
ÈdisznuÌók eÐs wuÌótaÏkÈ. ÈWuÌo´taÏk eÐzëk a feÐjérëk, wuÌótaÏk ëÏjë²n keÐsõk eÐs, ott eÐsÈ, ÈijeÐn käÏseÐjëkÈ.
{-1 ÈVolt disznóölés isÈ?}
ÈHo´gyneÐÈ!
{-1 ÈAszt tessék nekem elmondani elejitû végig, hogy hogy vót ott a disznóölésÈ!}
ÈDisznyuÌoöµlëÏs? Håt mikorÈ ÈäÏ´lyött |È kaÏráÏcson, kaÏráÏcson äÏlüÌö´tt ëty páÏr naÏpvaÏ´lÈ, Èmindënki aÏbbaÏ jáÏrt, aÏ leÐkszëgényeÐbb ës, hogy leÏgaÏláÏbb ëgy disznyuдt tuggyom váÏgniÈ. ÈAÏ´ gaÏzdaÏ ä´mbërëk, aÏzok váÏktak kättöt, mék háÏramat ësÈ. ÈHáÏt én neÐm vuÌótam gazda, neÐkëm keÐvés füÌõdeÐm vo´t, de azëÏrt mégeÐs váÏktaÏm kä´ttötÈ.
{-1 ÈÉs hoty történt annak, elõzõ nap szótak, hoty segítsének, vaty ki ölte a disznótÈ?}
ÈHaÏ´t wuÌot egy disznyoÏ´ö´lö´äÏmbë´rÈ, ÈaÏk´i töp heдjré ës äÏ´lmëntÈ, ÈaÏnnaÏk szóltunkÈ, ÈaÏkkor ott aÏ´È ÈtäsvëÏ´r, vaÏgy rókom vaÏlamäÏjik, hát äµjötteÐk, säÏgitëtteÐkÈ, ÈdeÐ ot neÐm disznyoÏtorosztunk mind it MagyarorszaÐ<gonÈ>
<ÈNemÈ?>
ÈNem äÏ´m, ot neÐm vuÌot disznyo´torÈ. ÈOtt aki äÏ´lyött, segitëtt, aÏnnaÏk eÏggy-eÏcs csomaÏgot, egy éÐteÐlreÐvaÏlo´tÈ ÈaÏttaÏk s onnaÏt´o´lÈ ÈneÐm disznoÏ´torosztunkÈ.
{-1 ÈNa most hoty történt a disznónak a fõpucolásaÈ? ÈArra csak teccik emlékezni, hogy milyen sorrendben, hogy, mint, mijen részei vóltakÈ, <Èhogy, hogy ölték meg elõször, elõszö hogy ölték megÈ>?}
@ ÈHåÏt eÐlüÌõször füÌöµthöZ üttük, s aÏkko´r u´gy mëkszu´rtáÏkÈ, ÈiÐgë²n, a nyaÏkáÏtÈ, ÈaÏkko´r szaÏ´lmáÏt, mëkpë´rzsë´ltükÈ, ÈjuÌo´l mëgmostuk, mëkpucoÏ´ltuk szép tisztáÏraÏÈ, Èkünn a beÐlit kivëttükÈ, ÈaÏkkor a töÐbbijíd bévittük aÏÈ ÈmäläÏk háÏzbaÏ s od daÏraÏbo´ltáÏk feÏl. OttÈ Èa ko´lbáÏsznakvaluÌó hust külön tëtték, a zsi´rt külön tëttékÈ. ÈMeÏgváÏktuk a kolbáÏsznakvaluÌo´tÈ, Èhu´rkáÏt tüÌõteØttünkÈ: ÈtüdüÌöе, máÏj, väÏseÐ, sziveÐ - az mënt a hurkáÏbaÏÈ. ÈKáÏsáÏshu´rkáÏtÈ, ÈjuÌó magya´rbo´rsvaÏ´l, paÏprikáÏvaÏl fëlszeÏreÏltükÈ. ÈMég | sokszor jobbaÏm fël tuttuk szeÏreÏlni, mind most, meÐt´È ÈojaÏn dráÏgaÏ a magyarbors, hogy neÐm tud az äÏmbër vënni beÐlüÌöµlleÐÈ!
{-1 ÈSzalonnátÈ?}
ÈSzaÏlonnáÏt, aÏszt eдlsuÌósztuk, a hust ës eÐlsuÌósztukÈ, ÈaÏ szaÏlon´áÏtÈÔ ÈbeÐnneÐtaÏ´rtottuk háÏrom hiÌétiG ugy aÏ´È ÈsóÏbaÏ´È; ÈhaÏ sonkáÏt csinåÏltunk, az beÐn´eÐ tartottuk öÐt hiÌétik, haÏ´tik, ha nagyob wuÌo´t a sonkaÏÈ. ÈMiko´r kivëttük, feÏ´ltëttük aÏ füstreÐÈ, Èmekfüstö´ltük ëty kicsit´, aÏkkor tëttüg bëÏ ëty hideÐk kaÏmráÏbaÏ s ot wuÌo´tÈ.